Talán kimondani és végiggondolni, hogy milyen ételt vezettem fel a címben hosszadalmasnak tűnhet, mégis egyszerűbb, mint gondoljuk. Az egésznek azonban vagy egy apró előtörténete, így inkább azzal kezdem...

Egyfajta felvett és átalakított diétát folytatok, melynek legmarkánsabb jegye a szénhidrátok nagyfokú mellőzése: a cukor, a liszt, a burgonya, a tészta és a rizs szinte teljes elfelejtése. Persze, vannak napok és ételek, amikor az előbb említettek közül belekerül valami az étrendembe, de akkor is csak kevés, illetve ha tehetem, akkor az egészségesebb fajtából. S hogy mikor kezdtem ezt az egészet? Megvan már vagy fél éve, így elmondhatom magamról, hogy már legalább ötven-hatvan saját kútfőből kitalált vagy éppenséggel mások által inspirált receptem van, amiből hetente egyet (esetleg kettőt) megosztok, s magamnak is jó rendszerezés lesz arra az esetre, ha hirtelen nem tudom, hogy mit főzzek az adott hétvégén.
Innen is a blog címe, hiszen konyhai kalandozásaim leginkább a hétvégére szorítkoznak, hiszen a munka mellett csak ilyenkor van időm és energiám a gázrózsák kéken izzó világát kutatni.

Azonban most vissza az ételhez, lássuk miből élünk...
A burgonyát elhagyni, illetve pótolni lehet, s a karfiolból készült püré erre a legmegfelelőbb példa. Félreértés ne essék, a kettő olyan messzire van egymástól, mint Makó és Jeruzsálem, de állagát és tartalmasságát tekintve vetekedik a krumplipürével. Így végiggondolva az esetet, csodálkozom is, hogy eleddig nem próbálkoztam a karfiolpürével, s csak most főztem belőle először. Mivel jobbára agglegény vagyok, így az íz értékelésében csak a saját ízlésemre hagyatkozhatok, azonban önnön magam felmagasztalását nélkülözvén elmondhatom, hogy ízletes és pikáns dolog tud kijönni némi megfőtt és összetört karfiolból.
Mégis az ebéd főszereplője nem a karfiol volt, hanem a sárgarépa és a salátahagyma. Ez a hétvége valahogyan az újítások hétvégéje, hiszen ennek előtte még nem használtam salátahagymát. Azonban az üzletben le volt árazva és olyan szépen nézett ki, hogy nem tudtam otthagyni (a történet teljessége megkívánja, hogy elmondjam, vöröshagyma is került a kosárba ... biztos, ami biztos). Szerencsére az előbb zárójelben megjegyzett vöröshagymát nem kellett használni, hiszen a sokkalta enyhébb és lédúsabb salátahagyma tökéletes volt az édeskéssé dinsztelt sárgarépával, igazi koronájává vált az egész fogásnak.

Összetevők:
- Karfiolpüré: 350 g mélyfagyasztott karfiol, só, bors, ételízesítő (sómentes, csak növényi), 1 ek. margarin, víz (amennyi ellepte)
- Dinsztelt sárgarépa és salátahagyma: 1 közepes sárgarépa, 1 nagyobb salátahagyma, só, bors, szárított petrezselyem, a sütéshez olivaolaj
- Rozmaringgal sült csirkefalatok: 1 nagyobb csirke felsőcomb, só, bors, szárított rozmaring, a sütéshez olivaolaj

Természetesen olyan egyszerű az egész recept, mint az összetevők bonyolultsága... Elsőként a karfiolt vettem kezelésbe, ami összességében a műanyag csomagolás felrántását jelentette, majd lábosba vele és a vízzel együtt mehetett a tűzre. A só és az ételízesítő már ez elején belekerült, hiszen e kettőnek az íze csak így járja át igazán a zöldséget.
Itt most meg kell állnom egy pillanatra, és megemlékeznem erről az ételízesítőről. Teljességgel sómentes és szárított zöldségen, illetve fűszernövényeken kívül nem tartalmaz semmi mást. Általában levesek és főzelékek fűszerezésére használom, illetve kiegészítő ízesítőként egyéb zöldségételek mellé, mint esetünkben is. Első körben drágának tűnhet a megszokott ételízesítőnkhöz képest, de ízét tekintve megfizethetetlen a különbség. És most vissza a karfiolhoz...
Mikor már puha volt, levettem a tűzről és hagytam, hogy a főzőlevével együtt hűljön egy kicsit, addig is átadva az ízeket a zöldségnek. Még langyos volt, amikor leöntöttem róla a vizet, majd abban a lábosban, amiben megfőztem, elkészítettem a pürét. A régóta nem használt burgonyanyomó került elő, egy újabb csipet só, bors gazdagon és az olivaolajjal dúsított margarin. Összetörtem, bekevertem, utánaigazítottam, majd tányérra került a többi összetevő mellé.

Másodjára a sárgarépának és a salátahagymának álltam neki. Mindkettőt megtisztítottam, majd a hagymát félfőre vágtam, s az addigra felmelegedett olivaolajra dobtam. Hagytam, hadd puhuljon meg, amit egy csipet só hozzáadásával gyorsítottam meg. Amikor már majdnem üveges volt, akkor került rá a nagylyukú reszelőn megdolgozott sárgarépa, néhány tekerésnyi borssal egyetemben. A szárított petrezselyem is ekkor kerül a hadszíntérre, majd lassú tűzön hagytam, hogy a kettő teljesen megpuhuljon.
Igen-igen, lehetne mondani, hogy ez nem a szó klasszikus értelmében vett dinsztelés, hiszen csak olajon pirítottam meg a zöldségeket, mégis amikor megláttam az ételt, ez a szó jutott eszembe róla. De akaszthatunk rá bármilyen címkét, akkor is ízletes volt, s biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó eset, amikor a sárgarépa-salátahagyma páros ilyen formában tiszteletét teszi a konyhámban.

A húst hagytam utoljára, persze csak a leírás szerint, hiszen amíg a karfiol főtt és a sárgarépa puhult, a csirkecomb filéződött (nem szép szó). Talán a kedvenc szárnyas alkatrészem a csirke felsőcomb, rántva szerettem meg igazán, s annak ellenére, hogy már régóta nem rántottam ki, még mindig ezt kedvelem a legjobban. Persze, az egészség jegyében előretört a csirkemell iránti érdeklődésem, ami egészben hirtelen kisütve, esetleg valamivel megtöltve isteni lehet, azonban ragukhoz vagy pörkölthöz a combot részesítem előnyben.
Miután megszabadítottam a bőrétől és a csontjától, az apró zsír- és hájmaradványoktól, jöhetett a felkockázás és a sütés. Kevés olivaolajat hevítettem a serpenyőben, majd hirtelen sütöttem ki az ujjpercnyi nagyságúra vágott húscafatokat. Só és bors természetesen, de mindenképpen visszafogottan, hiszen a hús párjaként ma a rozmaringot, esetemben a szárított formáját néztem ki. Ízlésesen bevontam a fűszerrel, majd hagytam, hogy készresüljön.

Tálaláskor a harmadolás elvét követtem, ami természetesen nem létezik és most találtam ki, de olyan jól hangzik... A püré, a dinsztelt zöldségek és a hús mind kapott egy-egy harmadot a tányéromon, a szemem is etetve a látvánnyal.
Friss volt, tavaszias volt, könnyű volt és még jól is laktam vele. Kell ennél több?