A múlt hét a húsvét miatt a családlátogatásról szólt, így amikor nem vendégségben voltam, akkor maximum sonkát és főtt tojást ettem tormával, szigorúan kenyér nélkül. Aztán a locsolkodás közben bepótoltam a felesleges szénhidrátot, csak hogy jó legyen…. De nem a múlt hét a lényeges, hanem a mai és a mostani recept, mely egy régi klasszikus újragondolva, méghozzá nagyon újragondolva! A rakott káposzta gyermekkorom kedvence, s felnőtt koromra sem tudtam kinőni belőle. Miért is akarnék, hiszen amibe ennyi tejfölt lehet tenni, az csak jó lehet. S hogy mitől újragondolt az egész? Megosztom:
- Nincs benne rizs: így egy kicsit szegényesnek tűnhet az egész, viszont figyelvén a szénhidrátmentes étrendre, szükséges mellékhatás. A rizs hiánya természetesen azt jelenti, hogy egy kicsit nagyobb kockát kell a tányérra tenni, de idővel ez is megszokható.
- A darált hús elfelejtése: igen, így van, az én rakott káposztám nem darált hússal készül. Ha sertés lenne vagy szélsőséges esetben marha, akkor a darált verziót választanám, mivel azonban konyhámban a fehér húsok dominálnak, így combhúst szoktam használni. Kockázott csirke- vagy pulykacombot…. Teszem ezt két okból: az első, nyilvánvaló, hogy egészségesebb, a másik pedig, hogy a szárnyashús nagyon kiszárad sütés közben, s ezért nem jó fasírtokhoz, rakottasokhoz. Persze lehet használni, de az nem az igazi.
Talán ez a két
legfontosabb esemény, ami miatt az én rakott káposztám mást,
mint a többi, de én akkor is szeretem. Pont.
Hozzávalók (annyi
személyre, ahány megeszi)
50 dkg szárnyas combhús
(pulyka vagy csirke), 50 dkg savanyított káposzta, 1 vöröshagyma,
20 dkg császárszalonna, 1 nagy pohár tejföl, só, bors, olívaolaj
Ránézésre elég
minimalista a hozzávalók listája, és nem csak a külső
szemlélőnek: ez valóban egy egyszerű recept, amit bárhol és
bármikor meg lehet csinálni, csak egy tepsi kell hozzá és egy
hőforrás.
A szalonnát kockára
vágom, majd szűk olívaolajon zsírjára sütöm. Természetesen
nem dobom ki azt a finom zsírt, hanem megfuttatom benne az
elnagyoltan felvágott savanyú káposztát. Addig pörgetem és
forgatom a lábosban, amíg a kiolvasztott zsír jól át nem járja
a káposztát, s amikor ez megtörtént, azonnal a tepsibe kerül.
Fontos mozzanat, hogy a használt lábos azonnal kerüljön vissza a
tűzhelyre, és egy újabb fröccsenet olívaolaj menjen bele, amin
üvegesre pirítom a félfőre vágott vöröshagymát. A szalonna
íze és a visszamaradt pörcök jól átjárják a vöröshagymát,
s amikor már üvegessé lett, akkor dobom mellé a felkockázott
combhúst. Sózóm és borsozom, majd addig sütöm, amíg a hús ki
nem fehéredik.
A fűszerezésről jut
eszembe! Igen, a káposztát nem sóztam és nem is borsoztam, de
ennek is megvan az oka. Egyrészt a szalonna és a káposzta is sós
lehet, s én olyan fajtákat szoktam vásárolni, amik az én
ízlésemnek elég sósak. A bors pedig? Azzal később foglalkozom.
Tehát, amikor a hús
kifehéredett, az is a tepsibe kerül, majd jól átforgatom
káposztával, figyelve arra, hogy lehetőleg mindenhol legyen hús
is, hagyma is. Ekkor kerül terítékre a tejföl, amit minimális
sóval ízesítek és rengeteg borssal. Az egyenletesen elosztott
káposztára művészi érzéket felejtve csavarom a tejfölt az
egészre, majd előmelegített sütőbe nyomom, amíg a tejföl szép
színt nem kap.
Miért jobb ez így, mint
bármelyik másik rakott káposzta recept? Nem tudom, nekem mégis az
egyik kedvencem az egészséges életmód jegyében. Persze, most
lehet mondani, hogy ott a szalonna, jaj mi lesz! Véleményem
szerint, havonta egyszer ez is belefér….
Ami viszont sokkalta
fontosabb, ezzel a módszerrel a káposzta jellegében emlékeztethet
egy finom ételre, s ami talán még ennél is számottevőbb, hogy a
hús nem szárad ki (annyira), és ízletes kis szigetekként bújik
meg a savanyított káposzta között.
