Ó, mennyire szeretlek én téged padlizsán, darálthús és paradicsom keveréke, s mily' meglepő, hogy eleddig nem vendégeskedtél a blogomon!

A muszaka, vagy magyar nevén rakott padlizsán mindig is az egyik kedvenc ételem volt, s most, hogy már biztonsággal állíthatom, hogy megtaláltam a nekem lehető legjobban tetsző receptet, meg is osztom jól. Az eredetije talán egy másik blogról származhat, de már nem emlékszem pontosan, mindenesetre annyira a saját szájízem szerint lett átalakítva, hogy lehet nem is ízlene másnak.

Az én verzióm a görög recept egy változata, tehát rétegezve tettem bele a padlizsánt és a darálthús, nem úgy, mint a törökök, akik ugye csak serpenyőben párolják a zöldséget a hússal, s nem sütőben sütik készre. A burgonya miatt a bolgár változat is felejtős, és különben is, erről a muszakáról most hallottam először, hogy utánaolvastam.

Tehát a görög iskolát követem, mégis kissé eltérve attól:

Szószaporítás helyett inkább jöjjék a recept!

 

Összetevők (négy szép kocka lesz belőle egy 23x31-es tepsiben, vagy hat kisebb)

3 db padlizsán (~ 1 kg), 50 dkg darált sertéshús, 2 db vöröshagyma, 1 doboz paradicsomkonzerv (egész paradicsomokkal), 1 tk fahéj, 1 tk szárított bazsalikom, 1 tk szárított petrezselyem, 1 tk fokhagymakrém, só és bors ízlés szerint, olivaolaj

 

Az egész a hússal kezdődik, hiszen amíg az megpirul, addig rengeteg dolgot el lehet intézni. Apróra vágtam a vöröshagymát és üvegesre pirítottam némi só társaságában egy kis olivaolajon. Amikor már jónak éreztem, rákerült a sertéshús, majd lassú tűzön, tíz-tizenöt percig kevergettem, figyelve arra, nehogy odaégjen. Közben kapott egy újabb csipet sót, frissen őrült színesborsot és fahéjat.

Talán most van az a pillanat, hogy megmagyarázzam, miért is kerül ebbe az ételbe fahéj. Mondhatni, hogy a Balkán és a Közel-Kelet ízei igen közel állnak hozzám, és bár ritkán kerülök el odáig, hogy főzzek is abból a régióból, mindig külön ünnep, ha mégis megteszem. Ez a muszaka most a Közel-Kelet ízeire szeretne nagy mértékben hajazni, és a fahéj használta megadja az egésznek azt a pici pluszt, amitől annyira szeretem azt a konyhát. De most kanyarodjunk vissza...

Amíg a hús sült, meghámoztam a padlizsánokat, majd fél centinél nem vastagabb szeletekre vágtam, hogy azonnal megkezdhessen az étel rétegezését. Erős alapként olivaolaj került a tepsi aljára, majd a padlizsánkarikákat egyesével felsorakoztattam, hogy mindenhova jusson ebből a finom zöldségből. Kapott sót és borsot, majd amikor a hús elkészült a serpenyőben, rárétegeztem az első padlizsánsorra.

A serpenyő azonnal ment vissza a gázlángra, hogy egy kis olivaolajat hevítsen, benne pedig a félfőre vágott második vöröshagymát. Amíg üvegessé nem lett, addig a második réteg padlizsán is belekerült a tepsibe, ami külön fűszerezést már nem kapott, hiszen alúlról a darálthús ad majd neki ízt, míg felülről a paradicsommártás.

A hagyma miután üveges lett, kapott egy fröccsenetet a fokhagymakrémből, majd amikor már jó illatos lett, a konzervparadicsom is belekerült, a dobozban lévő összes szósszal. Apró kevergetések, a szárított fűszerek, só és bors, majd amikor kicsit besűrűsödött, mehetett is a tepsibe, ahol egyenletesen elterítettem a padlizsánon. Végső mozzanatként került rá a reszelt sajt, ami lényegében bármilyen lehet: az enyém most egy olcsóbb fajta pannónia sajt volt.

Előmelegített sütőbe került, és addig sütöttem, amíg a tetején a sajt meg nem pirult. Miután kivettük, mindenképpen hagyjuk pihenni, és ne azon melegében fogyasszuk. Spóroljunk meg magunknak egy leégett nyelvet.

 

A húsba kevert fahéj ad az egésznek egy törökös beütést, jól kiemelve a sertés ízét, mivel nem nyomtunk el a paradicsommal, hiszen a kettőt külön kezeltük. Valahogy úgy írnám le az egészet, hogy ezzel a lépéssel többet hoztunk ki az ételből, mint az összetevők egészét, hiszen teljesen más eredményt kaptunk így, mintha a paradicsomszószt és a darálthúst egyként tettük volna bele az ételbe.

Friss salátával ajánlom, és aki megteheti, frissen sütött sajtospogácsával fogyassza.