A zöldbab azon zöldségek egyike, amelyik a reneszánszát éli konyhámban, melynek oka rendkívül egyszerű: a hüvelyesek közül ennek van a legkisebb szénhidrát tartalma. Ezért nem is meglepő, hogy oly' gyakran szerepel az étlapon, így nem kerülhette el, hogy a blogban egy recept erejéig megénekeljem. De nem csak főzelékként szeretem ezt a zöldséget, hiszen rakottasok kiváló alapanyaga és köretek pótlékként használható kiegészítője (például galuska helyett kínáljuk sertéspörkölt mellé, megbolondítva egy kevés csípős paprikával).

Zöldbabfőzelék kukoricával és kaporral – talán furcsának hangzik, nekem mégis az egyik kedvenc kombinációm az elmúlt hetekben. Talán hal vagy csirkemell mellé kaptam egyszer köretként, igaz nem főzelék formájában, hanem párolva és egy kevés tejföllel feldobva. Nos, én továbbgondoltam az egészet, és egy főzeléket készítettem az ízvilágból. Csirkemellet sütöttem mellé, de néha annyira belefeledkeztem a zöldbab ízébe, hogy jól el is felejtettem a húst, s csak magába kanalaztam be.

 

Összetevők (olyan négy tányérra)

60 dkg fagyasztott zöldbab, 1 doboz konzerv csemege kukorica (285 g-os, ha pontosak akarunk lenni), 2 dl tejföl, víz, só, bors, sómentes ételízesítő, fokhagymapor, kapor, keményítő

A csirkemellet sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítettem, olivaolajban kisütöttem.

 

Ennél egyszerűbb recept a világon nincs (mondjuk nem nagy dolog összedobni egy főzeléket), viszont a fűszerezés az, amivel meggyűlhet a bajunk. Folyamatos kóstolás, apró igazítás és inkább legyen egy kicsit sótlan, hiszen a végén még mindig hinthetünk rá, elvenni már nem tudunk belőle.

Egy kis olivaolajat fecskendeztem a lábos aljára, majd ezen kicsit megpirítottam a zöldbabot. Na nem nagyon, csak annyira, hogy kevés színt kapjon, és elinduljon a felolvadás útján. Nem sokkal ezután jött a sima csapvíz, amiből pontosan annyi került a lábas aljára, hogy ellepje a zöldséget. Itt adtam hozzá az alapfűszereket, tehát sóztam, borsoztam, került a fokhagymaporból is bele és megszórtam kedvenc sómentes ételízesítőmmel. Fedőt rá és puhulásig rotyogtattam.

A kukoricát valamikor a bab főzési idejének a felénél adtam hozzá, hiszen annak sokkal kevesebb idő is elég volt, mivel konzervba kerülése előtt már kapott egy néhány perces forró fürdőt. Igazából ilyenkor nem kell túlságosan aggódni az egész miatt, hiszen magától is rendkívül ügyesen megfő, csak a biztonság kedvéért keverjünk néhányat rajta. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a zöldbab egy becsapós állatfajta, kezdő koromban többször is átvágott! A hüvely alatt megbújó szemek néha nagyon makacsok, s bár már taknyosra főtt a lágyabb rész, a magok még mindig kemények maradnak. Figyeljünk arra, hogy a mag is puha legyen...

Ha megfőtt a bab, már nem sok dolgunk van, csak lazítanunk kell a főzeléket a tejföllel, hozzáadni a kaprot, majd a vízben elkevert keményítőt belekeverni, s hagyni, hogy besűrűsödjön. Én vastagon szeretem a főzeléket, így sok keményítőt használok, aki vékonyabban kedveli, akár el is hagyhatja (bár akkor talán túl híg lesz). Fontos, hogy ilyenkor még ellenőrizzünk rá a sóra, hiszen adtunk a zöldbab mellé hozzávalót, így akár sótalanná is válhat az étel.

 

Igazából nem tudok egyértelműen domináns ízt párosítani az étel mellé, hiszen mind a fokhagyma, mind a kapor, mind a zöldbab, mind az ételízesítőbe rejtett megannyi piciny aroma benne van az egészben, s egy pikáns alaphangot generál az egésznek. Ehhez társul az élmény, amikor édes ízszigetként ráharapunk a kukoricára, s az egész valami teljesen mássá alakul át.